23. That’s the price You pay
Feladó: Reed <reed.bennett1985@dreambookshelf.com>
Címzett: Helena <helenahunyadi_1028@dreambookshelf.com>
Tárgy: nem hiszem el
Dátum: 2013.01.01. 00:06
Azóta próbálom magam
megnyugtatni, mióta elmentél. Egyébként köszi azt a rövidke üzenetet, hogy
épségben hazaértél! Azért vártam volna valami magyarázatot, hogy mégis mi a
büdös fenének így kellett megtudnom? És egyáltalán, hogy lehet csak így,
hipp-hopp eldönteni, hogy hazaköltözöl? Nem érdemeltem volna annyit, hogy
elmondd?!
Pocsék barát vagy! Pocsék, szar
barát!
UI: Kibaszottul boldog új évet!
Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: nem ellened irányult, eskü
Dátum: 2013.01.01. 00:19
Kérlek szépen, próbáld magad egy
kicsit a helyembe képzelni! Annyi minden történt, és te magad is mondtad, hogy
sosem tudom eldönteni, mit akarok.
Most viszont ebben az egyben
biztos vagyok: haza kellett jönnöm, a családom körében szeretnék lenni.
Kérlek, ne értsd ezt úgy, hogy
téged nem szeretlek! Te is tudod, tudnod kell, mennyire fontos vagy nekem! Egy
pillanatig sem akartalak téged bántani, te lennél az utolsó, akivel megtenném!
Mindig mellettem álltál, amiért nagyon hálás vagyok, de én is próbáltalak
mindig támogatni. Kérlek, kérlek, kérlek szépen ne haragudj rám!
Ez tényleg nem olyan, hogy most
soha többet nem találkozunk, de a los angelesi élet nekem most nem megy.
Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: egyedül hagytál
Dátum: 2013.01.09. 10:23
Nem is az, hogy haragszom… Vagyis
részben igen, de inkább azt érzem, hogy na most akkor? Kihez tudok átmenni?
Kivel tudok beszélgetni? És igen, tudom, hogy sok ismerősöm, haverom, barátom
van, de egyikük sem olyan nekem, mint te. Viszont, ahogy így gondolkodtam az
elmúlt napokban, rájöttem, hogy talán így volt jó, mert túlságosan is rád
támaszkodtam az elmúlt időben.
Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: sosem leszel egyedül
Dátum: 2013.01.09. 12:00
Ha bármikor úgí érzed, hogy nem
bírod, hogy… tudod, hogy szükséged van rám, szólj! Nem tudnám elviselni, ha
megint történne veled valami! Ígérd meg!
Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: nyugi
Dátum: 2013.01.10. 00:10
Erről szó sincs! Sosem lesz olyan
többé, mert bár nagyon-nagyon hiányzol, olyan téren még mindig erősnek érzem
magam. Minden nap bejárok apámhoz ebédelni a céghez, elmegyek egyet futni, vagy
az edzőterembe, minden nap írok egy kicsit… Stabilan megvagyok, nyugi!
Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: oké
Dátum: 2013.01.10. 01:16
Rendben.
De tényleg nem akarom, hogy úgy
érezd, hogy elhagytalak. Nem akarom, hogy azt hidd, nem beszélhetünk, hogy nem
hallgatnálak meg, bármi is legyen épp veled, jó vagy rossz.
Úgy érzem, haragszol, és meg is
érteném, ha így lenne. De egy dolgot tényleg soha-soha ne felejts el: mindig
itt leszünk egymásnak. Szólsz és ott is vagyok! Attól még, hogy eljöttem…
tudod, ugyanúgy szeretlek.
Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: merre vagy?
Dátum: 2013.01.15. 09:56
Nem válaszoltál az előző e-mailre
és a telefont sem veszed fel. Kicsit aggódom. Kérlek, írj vissza!
Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: sms
Dátum: 2013.01.17. 10:02
Köszönöm a jelzést, hogy
„megvagy”. Kicsit bővebben? Mesélj valamit! J
Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: semmise
Dátum: 2013.01.29. 02:03
Szia, Hel!
Nyugi, nincs semmi különös! Azért
nem írtam, mert nem nagyon lenne mit mesélnem.
Puszi
Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: bestsellerking
Dátum: 2013.01.30. 07:59
Ugyan, még hogy semmi? A könyved,
amit olyan frankón együtt írtunk végül, vezeti a listákat. Ez szuper!
Dedikálások, felolvasások… nem hiszem el, hogy sehol sem történik veled semmi!
Pasik, nők? Mártöbb, mint egy hónapja nem tudok rólad szinte semmit.
Velem tényleg nem sok minden
történik, nagyjából mindig itthon vagyok. Gondoltam rá, hogy veszek Pécsett egy
lakást, de egyelőre élvezem, hogy együtt vagyok anyáékkal.
Mike és Fanni itthon voltak
szilveszterre, átmentem hozzájuk koccintani, de aztán Csicsi nem ivott, babát
várnak. Legalább nekik jól alakul, nem igaz?
Hiányzol!
Szeretlek!
Kérlek, írj hamar!
Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: őszinteség
Dátum: 2013.02.11. 00:33
Oké, akkor így két hónap távollét
után elmondom, mit érzek és gondolok.
Akkor, amikor a reptéren ébredtem
fel a kocsiban, és olyan gyorsan csak a képembe vágtad, hogy így döntöttél és
értsem meg… Hel, amióta az eszemet tudom, író vagyok, de azt az érzést a mai
napig nem tudnám szavakba önteni. Nem mondhatnám, hogy szomorú voltam, vagy
hogy elhagyatott, vagy mérges, csalódott, letaglózott. Nem ezek egyike sem
voltam, hanem tudod mi? Rémült.
Mert ismerlek egy ideje, és anno
mikor azt mondták nekem, hogy „vegyelek a szárnyaim alá” azt gondoltam, hogy
nemár édes jó istenem, minek raknak mellém egy nyavalygós kislányt? És tudod
mit? Az voltál és a mai napig is az vagy. És utáltalak eleinte. Nem éreztem,
hogy igazán helyed lenne a király mellett, ahogy azt te is említetted az előző
leveledben. Az vagyok egy ideje, mert bár lehet, hogy a magánéletem egy káosz
olykor, de az írás mindig is ment. De aztán elkezdtelek megismerni, és te is
engem, és talán pont azért szerettelek meg ennyire, mert mersz ellent mondani,
és mert a te életed még az enyémnél is sokszor káoszosabb. Nem éreztem
melletted magam különcnek, sosem kellett eltitkolnom semmit, sosem gondoltam,
hogy bármiért is kevesebbnek gondolnál magadnál. Úgy találtam egy idő után,
hogy jól kiegészítjük egymást, hogy pont annyira hasonlítunk, mint amennyire
különbözünk.
Szóval ott én rémült voltam, mert
óhatatlanul is elkezdett alakulni valami köztünk.
Nem tudom, te is érezted-e, vagy
csak már tényleg én nem tudom az identitásom és hogy mit is akarok… Úgy
éreztem, hogy menekülsz, és most nem előlük, hanem előlem. Feléjük mindig
futottál inkább, még ha sokszor kemény kőfalakat is kellett megostromolnod ezért,
és amikor mi ketten kezdtünk közeledni… elmentél.
Persze aztán mostanra rájöttem,
hogy nem hibáztathatlak és nem lehetek mérges, hiszen megértem. Én sem akarnék
olyannal lenni a helyedben, aki csak kóstolta a nőket, de a férfiakat viszont
falta.
Ne értsd félre, nem vagyok beléd
szerelmes! De érzek valami erőset. És tudod, talán tényleg jobb, hogy távol
vagy, mert nem vagyok biztos ebben az egészben én sem, és a legkevésbé bántani
szeretnélek, pedig előfordulhat, hogy ezt tenném csupán azzal, hogy önmagam adom.
Csak tudod… azért fáj a lehetőség
hiánya.
Tudod, Schrödinger macskája.
Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: Schrödinger macskája
Dátum: 2013.02.11. 07:03
Most megleptél, ezt el kell
ismernem.
Rendben, akkor megpróbálom én is
leírni.
Amikor először mentem hozzád az
elvonóra, és megláttalak… komolyan mondom, azelőtt még sosem néztem rád úgy,
tudod, női szemmel, és bevallom, nagyon tetszettél. Örültem is persze, hogy
élsz, meg hogy gyógyulsz, de ez nem ehhez tartozott, nem emiatt éreztem így.
Talán az az idő abban a
rémálom-kúriában, az hozott hozzád ilyen közel, talán az mutatta meg, hogy
igenis mindig tudtam és érzékeltem, hogy az egyik legjóképűbb pasi vagy, akit
csak ismerek (ne vigyorodj önelégülten!).
De aztán ott volt még Adam, és
adni akartam annak a kapcsolatnak egy esélyt. Tényleg akartam.
Nem tudom, Reed.
Igazad volt az esküvőn, sosem
tudom, hogy mit is akarok igazán.
És igen, az is visszatart, hogy
hát egy csomó ideig úgy tudtam, hogy a férfiak érdekelnek téged. Aztán, ahogy
ismerkedtünk, tudtam arról a néhány nőről, de…
Viszont én sem akartam neked
jelezni a vonzalmam, mert pont ezért. Nem tudtam, hogy most ez igazi, vagy csak
a nagy ijedtség hozta ki belőlem. És én sem akartalak bántani téged.
Nem tudom mi lenne a macskával…
De azt tudom, hogy egyedül te
vagy az, aki most igazán hiányzik.
Megmondom őszintén, most hogy
csak így vagyok, megint nagyon sokat agyalok ezen az egészen, és nem csak
rajtunk, hanem mindenen. Az elmúlt néhány éven. Annyi minden történt velem,
hogy nem is tudom sokszor sorbarakni az eseményeket.
Összeillenénk, korban is,
karrierügyileg is, az általános mindennapokban is, és szép pár lennénk… de mi
van, ha mégsem?
Nem tudom…
Hiányzol!
Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: én sem tudom
Dátum: 2013.02.13. 23:56
Azért elég nevetséges, ha
belegondolunk, hogy meg sem próbáltuk. Mármint érted, ez tényleg csakis a mi
hibánk.
De sebaj, Drága! Nézzük a jó
oldalát, most mindkettőnk élete viszonylag jó mederben van. Én királykodok :D
te meg végre nyugiban vagy azok között, akiket nagyon szeretsz.
Meglátjuk, tartjuk a kapcsolatot,
aztán lesz valami. Így vagy úgy.
Küldtem neked ajándékot Valentin
napra :D
Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: Pandora szelencéje
Dátum: 2013.02.14. 14:45
Most hozta a futár a csomagot. Ez
valami gyönyörű, Reed, köszönöm szépen! Ez az a gyűjtős fajta, ugye? Tudod,
hogy nem ismerem annyira az ékszereket :D De ez a kis szelence jó kezdő darab a
karkötőn… meg kicsit vicces is.
Képzeld, volt rá kerek két napom,
de beadtam a jelentkezésem az egyetemre. Oda, ahova jártam régen is, csak most
földtudományok szakra. Rájöttem, hogy igazából szívesen tanulnék, és csak ez az
egy dolog érdekel :D
Hiányzol! Tudom, talán nem fair
mindig leírni ezt, hiszen én jöttem el, de… így van.
Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: jól tetted
Dátum: 2013.02.14. 23:12
Látod? Ez így a jó. Csináld, amit
szeretnél. Talán jót fog tenni neked. Bár akkor tényleg javaslom, hogy vegyél
egy lakást, vagy legalább egy autót. De ha akarod, veszek neked mindkettőt.
Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: megoldod helyettem?
Dátum: 2013.02.15. 08:01
Nem kell, de köszi :D
De tudod ez azt jelenti, hogy
szeptembertől 3 évig akkor egyetemre fogok járni, kötve leszek. Persze nem
jelenti, hogy ne tudnék menni hozzád, csak…érted.
Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: maradunk, ahol vagyunk
Dátum: 2013.02.16. 00:59
Nem, Drága! Azt hiszem, így lesz
a legjobb. Te is maradsz, ahol vagy, és én is. Lesz biztos, amikor találkozunk,
de… sok mindent kell átgondolnunk, mindkettőnk élete most változik, és habár
nem vagyunk együtt, úgy néz ki, hogy a jó irányba változik. Fellángolásért nem
borítjuk fel, bármennyire is hiányzik a másik. Előre kell néznünk, neked is és
nekem is, hosszútávban gondolkodni. Nagy ez az óceán közöttünk, de kell, hogy
köztünk legyen.
És járj nyitott szemmel, ne
gondolj majd ott is, a sok új ember között rám! Sosem tudhatjuk, hogy mikor
találkozunk valakivel.
Nem akarlak magamhoz kötni.
Ettől még hiányzol, ugyanúgy.
Csak most… így lesz a legjobb.
Távol.
Rájöttünk, hogy igenis tudunk
járni a másik nélkül. És őszintén megmondom, nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem.
De ez az ár, amit fizetünk a
döntéseinkért. Te is és én is.