2019. január 20.

The Catalyst - Chapter 23.



 
23. That’s the price You pay

Tárgy: nem hiszem el
Dátum: 2013.01.01. 00:06

Azóta próbálom magam megnyugtatni, mióta elmentél. Egyébként köszi azt a rövidke üzenetet, hogy épségben hazaértél! Azért vártam volna valami magyarázatot, hogy mégis mi a büdös fenének így kellett megtudnom? És egyáltalán, hogy lehet csak így, hipp-hopp eldönteni, hogy hazaköltözöl? Nem érdemeltem volna annyit, hogy elmondd?!
Pocsék barát vagy! Pocsék, szar barát!

UI: Kibaszottul boldog új évet!

Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: nem ellened irányult, eskü
Dátum: 2013.01.01. 00:19

Kérlek szépen, próbáld magad egy kicsit a helyembe képzelni! Annyi minden történt, és te magad is mondtad, hogy sosem tudom eldönteni, mit akarok.
Most viszont ebben az egyben biztos vagyok: haza kellett jönnöm, a családom körében szeretnék lenni.
Kérlek, ne értsd ezt úgy, hogy téged nem szeretlek! Te is tudod, tudnod kell, mennyire fontos vagy nekem! Egy pillanatig sem akartalak téged bántani, te lennél az utolsó, akivel megtenném! Mindig mellettem álltál, amiért nagyon hálás vagyok, de én is próbáltalak mindig támogatni. Kérlek, kérlek, kérlek szépen ne haragudj rám!
Ez tényleg nem olyan, hogy most soha többet nem találkozunk, de a los angelesi élet nekem most nem megy.

Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: egyedül hagytál
Dátum: 2013.01.09. 10:23

Nem is az, hogy haragszom… Vagyis részben igen, de inkább azt érzem, hogy na most akkor? Kihez tudok átmenni? Kivel tudok beszélgetni? És igen, tudom, hogy sok ismerősöm, haverom, barátom van, de egyikük sem olyan nekem, mint te. Viszont, ahogy így gondolkodtam az elmúlt napokban, rájöttem, hogy talán így volt jó, mert túlságosan is rád támaszkodtam az elmúlt időben.

Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: sosem leszel egyedül
Dátum: 2013.01.09. 12:00

Ha bármikor úgí érzed, hogy nem bírod, hogy… tudod, hogy szükséged van rám, szólj! Nem tudnám elviselni, ha megint történne veled valami! Ígérd meg!

Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: nyugi
Dátum: 2013.01.10. 00:10

Erről szó sincs! Sosem lesz olyan többé, mert bár nagyon-nagyon hiányzol, olyan téren még mindig erősnek érzem magam. Minden nap bejárok apámhoz ebédelni a céghez, elmegyek egyet futni, vagy az edzőterembe, minden nap írok egy kicsit… Stabilan megvagyok, nyugi!

Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: oké
Dátum: 2013.01.10. 01:16

Rendben.
De tényleg nem akarom, hogy úgy érezd, hogy elhagytalak. Nem akarom, hogy azt hidd, nem beszélhetünk, hogy nem hallgatnálak meg, bármi is legyen épp veled, jó vagy rossz.
Úgy érzem, haragszol, és meg is érteném, ha így lenne. De egy dolgot tényleg soha-soha ne felejts el: mindig itt leszünk egymásnak. Szólsz és ott is vagyok! Attól még, hogy eljöttem… tudod, ugyanúgy szeretlek.

Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: merre vagy?
Dátum: 2013.01.15. 09:56

Nem válaszoltál az előző e-mailre és a telefont sem veszed fel. Kicsit aggódom. Kérlek, írj vissza!

Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: sms
Dátum: 2013.01.17. 10:02

Köszönöm a jelzést, hogy „megvagy”. Kicsit bővebben? Mesélj valamit! J

Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: semmise
Dátum: 2013.01.29. 02:03

Szia, Hel!
Nyugi, nincs semmi különös! Azért nem írtam, mert nem nagyon lenne mit mesélnem.
Puszi

Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: bestsellerking
Dátum: 2013.01.30. 07:59

Ugyan, még hogy semmi? A könyved, amit olyan frankón együtt írtunk végül, vezeti a listákat. Ez szuper! Dedikálások, felolvasások… nem hiszem el, hogy sehol sem történik veled semmi! Pasik, nők? Mártöbb, mint egy hónapja nem tudok rólad szinte semmit.
Velem tényleg nem sok minden történik, nagyjából mindig itthon vagyok. Gondoltam rá, hogy veszek Pécsett egy lakást, de egyelőre élvezem, hogy együtt vagyok anyáékkal.
Mike és Fanni itthon voltak szilveszterre, átmentem hozzájuk koccintani, de aztán Csicsi nem ivott, babát várnak. Legalább nekik jól alakul, nem igaz?
Hiányzol!
Szeretlek!
Kérlek, írj hamar!

Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: őszinteség
Dátum: 2013.02.11. 00:33

Oké, akkor így két hónap távollét után elmondom, mit érzek és gondolok.
Akkor, amikor a reptéren ébredtem fel a kocsiban, és olyan gyorsan csak a képembe vágtad, hogy így döntöttél és értsem meg… Hel, amióta az eszemet tudom, író vagyok, de azt az érzést a mai napig nem tudnám szavakba önteni. Nem mondhatnám, hogy szomorú voltam, vagy hogy elhagyatott, vagy mérges, csalódott, letaglózott. Nem ezek egyike sem voltam, hanem tudod mi? Rémült.
Mert ismerlek egy ideje, és anno mikor azt mondták nekem, hogy „vegyelek a szárnyaim alá” azt gondoltam, hogy nemár édes jó istenem, minek raknak mellém egy nyavalygós kislányt? És tudod mit? Az voltál és a mai napig is az vagy. És utáltalak eleinte. Nem éreztem, hogy igazán helyed lenne a király mellett, ahogy azt te is említetted az előző leveledben. Az vagyok egy ideje, mert bár lehet, hogy a magánéletem egy káosz olykor, de az írás mindig is ment. De aztán elkezdtelek megismerni, és te is engem, és talán pont azért szerettelek meg ennyire, mert mersz ellent mondani, és mert a te életed még az enyémnél is sokszor káoszosabb. Nem éreztem melletted magam különcnek, sosem kellett eltitkolnom semmit, sosem gondoltam, hogy bármiért is kevesebbnek gondolnál magadnál. Úgy találtam egy idő után, hogy jól kiegészítjük egymást, hogy pont annyira hasonlítunk, mint amennyire különbözünk.
Szóval ott én rémült voltam, mert óhatatlanul is elkezdett alakulni valami köztünk.
Nem tudom, te is érezted-e, vagy csak már tényleg én nem tudom az identitásom és hogy mit is akarok… Úgy éreztem, hogy menekülsz, és most nem előlük, hanem előlem. Feléjük mindig futottál inkább, még ha sokszor kemény kőfalakat is kellett megostromolnod ezért, és amikor mi ketten kezdtünk közeledni… elmentél.
Persze aztán mostanra rájöttem, hogy nem hibáztathatlak és nem lehetek mérges, hiszen megértem. Én sem akarnék olyannal lenni a helyedben, aki csak kóstolta a nőket, de a férfiakat viszont falta.
Ne értsd félre, nem vagyok beléd szerelmes! De érzek valami erőset. És tudod, talán tényleg jobb, hogy távol vagy, mert nem vagyok biztos ebben az egészben én sem, és a legkevésbé bántani szeretnélek, pedig előfordulhat, hogy ezt tenném csupán azzal, hogy önmagam adom.
Csak tudod… azért fáj a lehetőség hiánya.
Tudod, Schrödinger macskája.

Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: Schrödinger macskája
Dátum: 2013.02.11. 07:03

Most megleptél, ezt el kell ismernem.
Rendben, akkor megpróbálom én is leírni.
Amikor először mentem hozzád az elvonóra, és megláttalak… komolyan mondom, azelőtt még sosem néztem rád úgy, tudod, női szemmel, és bevallom, nagyon tetszettél. Örültem is persze, hogy élsz, meg hogy gyógyulsz, de ez nem ehhez tartozott, nem emiatt éreztem így.
Talán az az idő abban a rémálom-kúriában, az hozott hozzád ilyen közel, talán az mutatta meg, hogy igenis mindig tudtam és érzékeltem, hogy az egyik legjóképűbb pasi vagy, akit csak ismerek (ne vigyorodj önelégülten!).
De aztán ott volt még Adam, és adni akartam annak a kapcsolatnak egy esélyt. Tényleg akartam.
Nem tudom, Reed.
Igazad volt az esküvőn, sosem tudom, hogy mit is akarok igazán.
És igen, az is visszatart, hogy hát egy csomó ideig úgy tudtam, hogy a férfiak érdekelnek téged. Aztán, ahogy ismerkedtünk, tudtam arról a néhány nőről, de…
Viszont én sem akartam neked jelezni a vonzalmam, mert pont ezért. Nem tudtam, hogy most ez igazi, vagy csak a nagy ijedtség hozta ki belőlem. És én sem akartalak bántani téged.
Nem tudom mi lenne a macskával…
De azt tudom, hogy egyedül te vagy az, aki most igazán hiányzik.
Megmondom őszintén, most hogy csak így vagyok, megint nagyon sokat agyalok ezen az egészen, és nem csak rajtunk, hanem mindenen. Az elmúlt néhány éven. Annyi minden történt velem, hogy nem is tudom sokszor sorbarakni az eseményeket.
Összeillenénk, korban is, karrierügyileg is, az általános mindennapokban is, és szép pár lennénk… de mi van, ha mégsem?
Nem tudom…
Hiányzol!

Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: én sem tudom
Dátum: 2013.02.13. 23:56

Azért elég nevetséges, ha belegondolunk, hogy meg sem próbáltuk. Mármint érted, ez tényleg csakis a mi hibánk.
De sebaj, Drága! Nézzük a jó oldalát, most mindkettőnk élete viszonylag jó mederben van. Én királykodok :D te meg végre nyugiban vagy azok között, akiket nagyon szeretsz.
Meglátjuk, tartjuk a kapcsolatot, aztán lesz valami. Így vagy úgy.
Küldtem neked ajándékot Valentin napra :D

Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: Pandora szelencéje
Dátum: 2013.02.14. 14:45

Most hozta a futár a csomagot. Ez valami gyönyörű, Reed, köszönöm szépen! Ez az a gyűjtős fajta, ugye? Tudod, hogy nem ismerem annyira az ékszereket :D De ez a kis szelence jó kezdő darab a karkötőn… meg kicsit vicces is.
Képzeld, volt rá kerek két napom, de beadtam a jelentkezésem az egyetemre. Oda, ahova jártam régen is, csak most földtudományok szakra. Rájöttem, hogy igazából szívesen tanulnék, és csak ez az egy dolog érdekel :D
Hiányzol! Tudom, talán nem fair mindig leírni ezt, hiszen én jöttem el, de… így van.

Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: jól tetted
Dátum: 2013.02.14. 23:12

Látod? Ez így a jó. Csináld, amit szeretnél. Talán jót fog tenni neked. Bár akkor tényleg javaslom, hogy vegyél egy lakást, vagy legalább egy autót. De ha akarod, veszek neked mindkettőt.

Feladó: Helena
Címzett: Reed
Tárgy: megoldod helyettem?
Dátum: 2013.02.15. 08:01

Nem kell, de köszi :D
De tudod ez azt jelenti, hogy szeptembertől 3 évig akkor egyetemre fogok járni, kötve leszek. Persze nem jelenti, hogy ne tudnék menni hozzád, csak…érted.

Feladó: Reed
Címzett: Helena
Tárgy: maradunk, ahol vagyunk
Dátum: 2013.02.16. 00:59

Nem, Drága! Azt hiszem, így lesz a legjobb. Te is maradsz, ahol vagy, és én is. Lesz biztos, amikor találkozunk, de… sok mindent kell átgondolnunk, mindkettőnk élete most változik, és habár nem vagyunk együtt, úgy néz ki, hogy a jó irányba változik. Fellángolásért nem borítjuk fel, bármennyire is hiányzik a másik. Előre kell néznünk, neked is és nekem is, hosszútávban gondolkodni. Nagy ez az óceán közöttünk, de kell, hogy köztünk legyen.
És járj nyitott szemmel, ne gondolj majd ott is, a sok új ember között rám! Sosem tudhatjuk, hogy mikor találkozunk valakivel.
Nem akarlak magamhoz kötni.
Ettől még hiányzol, ugyanúgy.
Csak most… így lesz a legjobb. Távol.
Rájöttünk, hogy igenis tudunk járni a másik nélkül. És őszintén megmondom, nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem.
De ez az ár, amit fizetünk a döntéseinkért. Te is és én is.